Mézeskalács

A legnagyobb klasszikus a karácsonyi sütemények közül... Tavaly Levus nagy kedvence volt. Folyamatosan tömte magába. Idén viszont... Elképzelhetetlennek tartottam, hogy ne próbáljak meg neki valami gluténmenteset alkotni. Kutakodásaim nem igazán vezettek sikerre, ezért a rendes receptünket alakítottam át. Végeredmény: kinézete nem rossz, dolgozni is lehetett vele, bár kicsit talán kemény volt a tészta, és az íze is abszolút meggyőző. Az egyetlen probléma számomra, hogy az állaga nem ugyanolyan: inkább keksz-szerű és nem olyan puha, illetve nekem hiányzik a rozsliszt karakteres íze, de ezt persze szegény Levus soha sem tapasztalhatja meg...

Szóval íme a recept:

Hozzávalók:
40 dkg Mantler liszt (tetszettek benne a kisebb barnás szemcsék)
10 dkg cukor
1 teáskanál szódabikarbóna
1/3 teáskanál őrölt fahéj
1/3 teáskanál őrölt szegfűszeg
15 dkg méz
5 dkg zsír
5 dkg vaj
1 tojás

Teendők:
1. Összekeverjük a lisztet, cukrot, szódabikarbónát és a fűszereket.
2. Megolvasztjuk a mézet, zsírt és tojást.
3. Miután kicsit kihűlt a mézes keverék, hozzáadjuk a liszthez, jól összekeverjük, végül hozzáadjuk a mézet és összeállítjuk a tésztát. Könnyen gyúrható tésztát kell kapnunk, ami egy éjszakán át pihen a hűtőben vagy a kamrában.
4. Másnap kb. fél centi vastagra kinyújtjuk (ez a fázis volt kicsit nehéz...) és kiszúrunk belőle formákat.
5. 180 fokon kb. 10 perc alatt sülnek meg.
6. Hagyományos módon, porcukros írókával díszíthetjük.